2010. március 5. 14:13 - írta könyvbagoly

A zsiráf olyan állat, aminek három lába van, lófarka, a fején szarvak, s kizárólag tejfölös gombát eszik. Elmehetsz.

- És télen mit eszik? Amikor nincs gomba?

- Télen savanyított gombát eszik.

(Mrozek: A zsiráf)

2010. március 5. 11:51 - írta könyvbagoly

"A szabadtéri sportok között kevés olyan akad, amely gondolatébresztőbb, mint a fürdőző franciák megfigyelése. Dráma, akció, feszültség - megvan benne minden. A víz lábujjal való, óvatos tesztelésétől a végső, fókaszerű belecsobbanásig sehol egy unalmas pillanat. És ha az izgalmaktól eltekintve, tisztán esztétikai szempontból szemléljük, akkor is kiüresedett lélek az, akit nem derít fel a szűk fürdődresszbe öltözött, rendkívül testes, bajuszos férfiak látványa a ragyogóan kék háttér előtt."

Wodehouse 2004. 25.

2010. február 26. 23:40 - írta könyvbagoly

olvasnivaló, interjú Csoóri Sándorral. Régebben nem szerettem az interjúkat, nem értettem, mi a pláne benne, de azt hiszem, lassan kezdek rájönni, mi is a lényeg.

2010. február 15. 20:04 - írta könyvbagoly

Az érzés pontatlan. Írja Medve. A szavak természetesen használhatatlanok mindenképpen - a jövendő idők első feladata lesz eltörölni a nyelvet, az összes nemzeti nyelvet. Az érzés azonban pontatlan, mielőtt szavakat keresnénk, próbálgatnánk rá. Eleve és önmagában pontatlan. Kezdjük a történetet az elején, az elejének a legelején, mikor vagy mielőtt világra jössz. "Valami van." - Gondolat? Te magad? Az még nincs. Sőt, kezdjük azzal, hogy "Van." - Ha van, akkor az valami. - Ebből a valamiből nekünk az kell, ami biztosan van: az érzés. Minél biztosabban van, annál pontatlanabb. Minél jobban pontosítjuk, annál kevésbé mondhatjuk rá, hogy van.

2010. február 15. 17:54 - írta könyvbagoly

   Ments meg Uram!


A virágtalan, gyümölcstelen ágtól
A meddőségtől, lanyhaságtól,
a naptalan és esőtelen égtől;
Ments meg Uram a szürkeségtől!

Édes az ifjak méntás koszorúja,
Fehér öregek aranyos borúja,
Virága van tavasznak, télnek;
Ne engedj Uram, koravénnek!

Csak attól ments meg, keresők Barátja,
Hogy ne nézzek se előre, se hátra.
Tartsd rajtam szent, nyugtalan ujjad,
Ne tűrd, Uram, hogy bezáruljak!

Ne hagyj Uram, megülepednem,
sem eszméban, sem kényelemben.
Ne tűrj megállni az ostoba van-nál,
S nem vágyni többre kis mái magamnál.

Ha jönni talál olyan óra,
hogy megzökkenne vágyam mutatója,
Kezem kezedben ha kezdene hülni,
Más örömén ha nem tudnék örülni,

Ha elapadna könnyem a más bűnén,
A minden mozgást érezni ha szűnném,
Az a nap Uram, hadd legyen a végső:
Szabadíts meg a szürkeségtől!

                        /1940/

2010. február 8. 13:11 - írta könyvbagoly

Csoóri Sándor: Hó emléke

Néha meggondolja magát a tél
és havazni kezd,
sűrűn, kétségbeesve havazik, mintha csak attól félne,
nem éri meg a holnapot.
Legjobb ilyenkor kikapcsolni telefont, ajtócsengőt,
bort forralni a kályhán,
belelapozni elmúlt levelekbe
s úgy nézni vissza az életemre is,
mintha nem történt volna meg.
Mintha nem nézett volna rám ágyú se, parázna szem se,
elrongyolódott kézfejek nem nyúltak volna kezemért
és minden, ami politika volt, szerelem, harangzúgás,
óceáni távlatban újra várna -
Legjobb ilyenkor elképzelni,
hogy sírhatok még elveszett fejem után,
ágyak, féltestek s borzas vánkosok fölé
szél hajt be orgonákat
s az utolsó földi ítélkezésen
ott állhatok majd jó társak oldalán
könnyű ingben, könnyű kabátban,
túl füstön, kocsmákon, temetőkön,
egy fennkölten züllő ország szemével farkasszemet nézve,
fejemben hó emléke,
hó, hó, mintha egy katedrális vakolata
hullna csöndben.

2010. január 20. 12:17 - írta könyvbagoly

Eszembe jutott, mit akarok elolvasni már nagyon régóta, csak sosem jutok hozzá: Selma Lagerlöf: Gösta Berling. Tud valaki valamit róla? (Végső esetben még svédül is jó lenne, legalább lenne motiváció tovább tanulni :))

2010. január 9. 14:09 - írta könyvbagoly

mintha szívemből folyt volna tova,

zavaros, bölcs és nagy volt a Tisza.

2010. január 4. 10:02 - írta könyvbagoly

„A világ kormányzója törvény és illendőség.
Van kor, mikor megbomlik a jog s az illendő szép.
Li Jing, kit bölcsnek véltek: fejét kövön szétzúzta;
Csang Csjen meg elrejtőzött: hősök sorsából nem kért.
Bozótban gyáván búvó nyulat könnyen megfoghatsz,
de sast fogj, vagy pacsirtát: ez a nehezebbik rész.
A régi nem mind hasznos, változó kor törvényt bont.
hamarabb éred célod, ha szokatlantól nem félsz.”


„Ha könyvébe néztél, a könyvet csukd be:
nem szavak visznek a messzeségbe.
Nézz nagy hegyekre, folyók vizére:
szíved és szemed csak ők nyithatják.”

2009. december 16. 16:37 - írta könyvbagoly

"Akarsz-e játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?"

 

 

2009. december 9. 22:47 - írta könyvbagoly

őrült bölcsészeknek. Vagy akár bárkinek.

Együtt olvasom Shakespeare-t Arannyal, ráadásul a Hamletet, az egyik legkedvesebbet. És egyre jobban szeretem az angol nyelvet, de a magyart nemkülönben. És azt hiszem, ehhez már csak egy modern fordítás hiányzik, de ha nem tévedek nagyot, Nádasdy Ádám megtette ezt a tisztességet néhány Shakespeare-darabbal. Nem is rossz, karácsonyi ajándékként meglepem magam egy-egy dráma nyelvileg komparatív elolvasásával. Persze, gyűlnének közben a gondolatok egy esszéhez is, ha nem írtak volna meg már mindent a világon.

De szerencsére mégsem. Szabad a pálya!

De ez most a kedvencem: The devil take thy soul! / Ördög lelked vigye pokolba hát.

2009. december 2. 13:15 - írta könyvbagoly

"A hatodik napon Hebron mellett, a damaszkuszi mezőn bukkantam a jó vörös agyagra, amiből az embert teremtettem. Az egyetlen lény, akit felruháztam a szavak erejével, saját hatalmammal tulajdonképpen, az esetre, ha meghalnék. Hogy mindétig újrateremthesse önmagát, valahányszor a megsemmisülés veszélye fenyegeti. Létének forrásául a Napot teremtettem, a külső fényt, értelmének azonban a belső világosságot: a nyelvet, amely a gondolatainak, szellemének egyetlen magháza. Értelme másként éppúgy elcsökevényesedik, mint víz nélkül a tavirózsa, mint a szükséges táplálékától megfosztott szarvasok agancsa. Életének célját fogja keresni majd ezen a földön, és nem találja meg semmiben, sem ételben, sem italban, sem a szerelemben, ha belső világosságát, e Második Világmindenségét, Magánkozmoszát föladja és elkótyavetyéli a hiábavalóságok vásárterein."

Sütő András: Engedjétek hozzám jönni a szavakat

2009. november 26. 22:10 - írta könyvbagoly

valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem

2009. november 3. 23:22 - írta könyvbagoly

Mármint szó szerint. Most épp Szabó Magdát olvastam, miért ne. 

A szavakból jellemek kerekednek ki, a jellemekből események, de minden egyes szó mögött ezernyi más dolog rejtőzik, amit nehéz kibogozni, mert visz előre a feszültség; újra-újra el kell olvasni, figyelni a kommunikáció képtelenségét és a szavak hatástalanságát a szavak mindenhatóságán keresztül. Ez ám a nem semmi.

2009. szeptember 23. 16:34 - írta könyvbagoly

11.

There was an Old Man with a flute,

A sarpint ran into his boot;

But he played day and night,

Till the sarpint took flight,

And avoided the man with a flute.

2009. szeptember 11. 22:39 - írta könyvbagoly

" De egy fiatal írónak valahol menetközben el kell döntenie, hogy végül író lesz vagy olvasó." Raymond Carver. Ez ugyan nem teljesen vág ide, de nekem valahol mégis aktuális. 

Amúgy köszönöm, klasszul vagyok; ma egy szigetre kirándultunk, ahol találtunk a sziklás-mohos Öregerdőben egy áfonyást, belaktunk, s mivel volt nálam doboz, haza is hoztam; s ha nem is blueberry pie-t, csak valami közönséges áfonyás sütit sütöttem, azért az se lett rossz. Már az első kenyeremen is túl vagyok; bizony, a saját kenyeremet ettem egy hétig. Még a végén megszeretem. 

Tudtátok, hogy Finnországban a kismamák ingyen utaznak a tömegközlekedésen? Vagy hogy kerekes, fékkel és kis üléssel rendelkező járókeretek vannak? Valamint a piros tej és a vaj olcsóbb, mint a margarin vagy az alacsony zsírtartalmú tej? A menzán az ebédhez saláta is tartozik, olyan és annyi, amennyit nem szégyellsz. Bizony-bizony, fontos az egészséges életmód. A sós medvecukorhoz hasonló nemzeti-eledel-salmiakki természetesen szintén az egészséges életmód része, vagy legalábbis biztosan neeem olyan káros, mint a többi műanyag.

Az erdő pedig mindenkié: az everyman's right deklarálja, hogy amit az erdőben találsz, az a tiéd (értsd: az erdő gyümölcsei, úgymint: bogyók, gomba, stb. Bár én ma egy rollert találtam az erdőben...de nem voltam biztos benne, hogy a gombáknak vagy a bogyóknak melyik ágához tartozik, így ott hagytam). Kérdeztük, honnan tudjuk, hogy egy bogyó ehető: a válasz a következő volt: kóstold meg, és ha jó, akkor ehető, ha meg nem, akkor ne edd meg. Mondta ezt egy született finn (vagy svéd, itt nem lehet benne biztos az ember).

A svéd nyelv mókás dolog, de a finn még mókásabb; olyannyira, hogy megelégszem  a köszönéssel. Vannak ambícióim, de nem lehetnek végtelenek. Az angollal kapcsolatban pedig mi sem bizonyítja jobban egyre otthonosabbá válásomat, mint hogy elolvastam öt nap alatt Orwell Animal Farmját. Jobbkéz, balváll.

És: déltől egyig is képes hűlni a levegő ugyanazon utcán ugyanazon napfény alatt  is. Jó hely ez a Turku. :)

 

 

2009. szeptember 6. 22:20 - írta könyvbagoly

"Naponta kidoboltatva, kötelezővé kell tennönk az anyanyelv védőoltásait: példának okáért két fiola Petőfi a szabadság szeretetének koronarerébe, tíz köbcenti Tóth Árpád jelzősorvadás ellen, az egyenes tartás védelméről nem is szólva. Mens sana...Ép testben ép nyelv. Junius Juvenalis prókátor urunk nem haragszik meg, ha tornatermekbe költözött mondását imígyen módosítjuk, helyét keresvén a lélek zugaiban is. Azért vagyunk a világon, hogy a szavainknak valahol helyet teremtsünk benne."

Sütő András: Engedjétek hozzám jönni a szavakat

2009. augusztus 19. 16:20 - írta könyvbagoly

"A kartársat hagytam irigykedni, hiszen a kartársak irigysége a tudós egyetlen földi jutalma. Nem vallottam be neki, hogy előreláthatólag nem fogok feldolgozni semmit. Hogy nekem az a természetem, hogy szorgalmasan összegyűjtöm az anyagot egy nagy műhöz, és mikor minden együtt van, gondosan bezárom az íróasztalomba, és elkezdek valami mással foglalkozni."

Szerb A. A Pendragon-legenda

2009. július 15. 11:28 - írta könyvbagoly "Aznap jöttem rá, szemüveg nélkül baktatva át Jerseyre, hogy a látási zavarok (rossz szem) hátrányait legalább részben ellensúlyozzák sajátságos előnyei. (...) Azt hittem, szemüveg nélkül nem jutok messzire, egy saroknál messzebb semmi esetre. A veszélyekből nem lett semmi, ellenben történt rengeteg egyéb. A Nemzeti Bank fölött a kubai zászló lobogott. Egy vidám hölgy napernyőstül keresztülsétált egy teherautó oldalán, egy macska kis csíkos hordóban átgurult az utcán, hidak emelkedtek a levegőbe, lustán, akár a léggömbök. Gondolom, az embernek épp egy meghatározott minőségű látásra van szüksége ahhoz, hogy ilyesféle jelenségekkel találkozzék; mintha emlékeznék egy szemészre, aki azt mondta, hogy a látásom mindössze kétötödös volna, ha nem hordanék valamit, amit egyikük "mesterséges pótlás"-nak nevezett (szemüveg). Háromötödös  vagy annál jobb látásnál a kubai zászló alkalmasint amerikai zászló lett volna, a vidám öreg hölgy szemetesember, kukával a hátán, a macska egy darab szélgörgette papír a hentesüzletből, a lebegő hidak pedig a kikötői vontatók magasba szálló füstje. A tökéletes látású embert megfejthető csapdákba  ejti a mindennapok világa, a realitás foglyává lesz, s úgy elvész a közhelyek 1937-es Amerikájában, mint Alexander Selkirk a lakatlan szigeten. A sasszeműeknek nem adatnak meg a határesetek fantáziává oldódó finom lehetőségei; az ilyen ember számára az elektromos hegesztés pusztán elektromos hegesztés, nem pedig nappal is világító rakétát eregető, sugarakat lövellő őrült. A félvakok királysága egy kicsit Óz földjéhez hasonlít, egy kicsit Csodaországhoz s egy kicsit Poictesmehez, ott megtörténhet minden elképzelhető, és rengeteg elképzelhetetlen."

2009. június 15. 11:32 - írta könyvbagoly Hihetetlennek tűnik, de mégis ez van. A szavak korlátlanok, korlátok, és én mégis azt alkotok belőlük, amit akarok, és a valóságra az úgy vonatkozik, ahogy a kedves olvasónak jólesik, és gondolhat ki-ki aztán bármit, az az adott gondolatfolyam kiszalad a kezem aló, s önálló életét megkezdve szétszóródik az emberi gondolatok éterében.

2009. május 6. 9:14 - írta könyvbagoly

Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.

Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.

2009. április 30. 11:36 - írta könyvbagoly

A másodperc az alapállapotú cézium-133 atom két hiperfinom energiaszintje közötti átmenetnek megfelelő sugárzás 9 192 631 770 periódusának időtartama.

 

2009. február 19. 10:06 - írta könyvbagoly

Hirtelen elmeháborodásomban egy órával későbbre állítottam a vekkert, így lekéstem a kedvenc órámat, ami ugyan nyolckor kezdődik, de a világirodalom kedvéért szívesen bejárok, hát nem ezért jöttem egyetemre? Még hogy itt aluszok, még ha holmi tiszai árvizekről álmodok is, ami, tekintve a közelgő Árvízi Emléknapot, lehet, nem olyan meglepő, de akkor is.

Ezen kívül örömmel jelenthetem be, hogy van új drótszamaram, piros, és nagyon ideiglenesen barna bőrülés van rajta, de merem remélni, hogy nem sokáig. Majd kihívom párbajra, és legyőzöm, és akkor elkulloghat szégyenében. Szóval Szádelinek hívják, túrórudit kap az első, aki rájön, lehetőleg a kis számítógépe segítsége nélkül, mely irodalmi alak nevét viseli, annyit segítek, hogy magyar és nő az alkotó. De a századot már nem mondom meg :P  

2009. február 8. 16:54 - írta könyvbagoly

"Aki eladta magát a politikának, az többé nem ura magának, és más törvényeknek kell engedelmeskednie, mint amelyeket saját maga tart szentnek."

 

Stefan Zweig: Stuart Mária

2009. január 28. 20:38 - írta könyvbagoly "Hát nem azért élünk, hogy embertársaink mulassanak rajtunk, mi pedig rajtuk nevessünk, ha rákerül a sor?"

2009. január 25. 18:25 - írta könyvbagoly Nem rossz dolog egy jó koncerten második sorban lenni. Pláne, ha az a koncert a Sportarénában van, teltháznál, előttünk pedig egy igazi zenész, s egy kiválóan megcsinált, enyhén show-szerű, de mégis emberi koncert, látványos elemekkel, híres emberekkel, de főleg Presserrel magával a zongoránál. El-elgondolkodtunk azon, hogy tulajdonképpen ez is színtiszta költészet, bár versnek azért nem mondanánk. A sokszor mélyen elgondolkodtató, filozófiákat tartalmazó, élő szöveg szervesen összekapcsolódik a dallammal, s persze az előadójával, akinek egyénisége és gyönyörű hangja nélkül nélkül árnyéka lenne csak magának. Jó volt, alapos volt, mesterségbelileg igen pontos és csupa tűz. Éljen soká Presser! :)

2009. január 4. 10:04 - írta könyvbagoly az ablakomon jégvirágok, a naptáramban vizsgák kucorognak. Már álmomban is javítási lehetőséget kértem, azt mondta Kelemen, hozzak verset. Saját lábon vagy ketrecben? Lehet a verseket ketrecbe zárni? szavak kapaszkodnak szavak/véremmel rokon a patak – Kányádi nincs benne A magyar költők antológiájában. kicddég még. Az agy akkor marad meg, ha (rendeltetésszerűen) használják, láthattuk a Bodieson is, a test egy csoda, hát még a lélek, csak azt szerencsére nem lehet tartósítani.

2008. szeptember 18. 14:11 - írta könyvbagoly Ne igyál, ne dohányozz és ne kábítószerezz!- mondja egy emigráns író- Ahhoz, hogy író légy, sok ész kell, és senkinek sincs annyi, hogy még herdálhassa is.

2008. június 17. 12:31 - írta könyvbagoly Itten lehet megnézegetni. Valami elkezdődött. :)

2008. április 27. 19:38 - írta könyvbagoly

Hiába néztem körbe segítségért, az áprilisi délután ege teljes egészében rám szakadt. Egy szempillantás nem sok, annyi időm sem volt, el se rejthettem keblembe a frissiben meglelt, pihegő kék egecskét a tenyeremből, az álmos kis utca egyszeriben megtelt éggel.

Fölnéztem, és eget láttam az ég helyén.

Jobbra pillantottam, ahol az imént néhány tagbaszakadt platán őrizte elnéző mosollyal az alatta délutáni rohanásukat végző, mit sem sejtő embereket. A platánfák halk, egymás közti susogását továbbra is hallottam, de látni csak a fehérrel kontrasztos kékséget láttam.

Balra az autók aszfalton surranó kerekeinek forgása kavarta egy kicsit a felhőbáránykákat, de hangjukat szintén elnyelte az áprilisi kékség.

Nagyot nyeltem, és lenéztem a kezembe. Ott volt, a bátorítóan lüktető egecskével együtt.

- Mi történik? – suttogtam neki, nem mervén hangosan kérdezni, hiszen minden emberi zajt és látványt elnyelt a kék. Azt sem tudtam, honnan süti a nap, de sütötte, bár nem látszott. Furcsa volt így, csak kék és fehér világ, élesen, benne én, azt sem tudva, mi az, amin ülök, ami az imént még pad volt, s most szilárd kékség. A kezembe befészkelődő égdarab nem szólt, hogy is szólhatott volna, amikor csak az egek nyelvén tudott, azt is csak az áprilisi dialektusban; de boldogan vackolódott egyre beljebb a tenyerembe, s ahogy meresztettem a szemem körbe az egyre kékebb vakságban, egyszerre csak éreztem, hogy nincs már a kezemben a pöttöm csavargó, az eddig látott égdarabok közt a legkisebb, a tavasz első lehullottja. Bezsívódta magát a tenyerem csuprába, becsurgott az ujjbegyeimbe, végigáradt a karomon át a nyakamra, a koponyámba, látásomba, a hallásomba, a szaglásomba – minden érzékmbe és érzésembe.

Akkor arra eszméltem, hogy feloszlott az égszínkék köd, újra harsanózöld és nappal- végigcsorgatott a világ; az emberek tovább végzik napi vagy heti sétájukat, s az autók gumikerekei engedelmesen viszik kis gazdáikat elfelé.

Nem történt semmi.

Csak egy kis égszakadás.

Azt hiszem, fel sem tűnt nekik.

A nap ugyanúgy ragyogott rőten a fehérrel pettyezett tavaszi- kék égen.

Csupán a kis egecske vert tanyát a bensőmben, kitárván azt a kis figyelmetlen, picit gépies, zajos, szeretnivaló emberek és az ezerarcúan végtelen ég felé.

Nem tudom, lesz-e legközelebb, de ha lesz, remélem, észreveszik végre egymást.